A vezeték nélküli internet, vagyis a WiFi, ma már életünk szinte mindenütt jelenlévő, nélkülözhetetlen része. Arra használjuk, hogy eszközeinket a világhálóra csatlakoztassuk, kommunikáljunk és információt cseréljünk. Képzeljük el azonban, ha ugyanez a technológia, amely láthatatlanul szövi be otthonainkat és városainkat, képes lenne arra is, hogy kamerák nélkül, akár falakon keresztül is azonosítson és kövessen bennünket. Ez a gondolat nem a távoli jövő sci-fi forgatókönyve, hanem egy újonnan kifejlesztett technológia, a WhoFi valósága, amely a WiFi jelek egy eddig kiaknázatlan tulajdonságát használja fel. A helyzetet bonyolítja, hogy a „WhoFi” név egy teljesen más, közösségi célokat szolgáló szolgáltatást is takar, így a kifejezés hallatán fontos tisztázni, melyik jelentéséről van szó.
A technológiai és adatvédelmi viták középpontjában álló WhoFi egy mesterséges intelligenciával támogatott megfigyelőrendszer, amelyet a Római La Sapienza Egyetem kutatói, Danilo Avola, Daniele Pannone, Dario Montagnini és Emad Emam fejlesztettek ki. A kutatásuk elsődleges célja az volt, hogy megoldást találjanak a hagyományos kamerás megfigyelőrendszerek korlátaira, mint például a gyenge fényviszonyok, a kamerák látóterének kitakarása vagy az azonosítást nehezítő maszkviselés. A WhoFi ehhez képest radikálisan új megközelítést alkalmaz: nem képeket, hanem a környezetben terjedő WiFi jeleket elemzi. A rendszer alapja az a fizikai jelenség, hogy az emberi test egyedi módon torzítja, illetve veri vissza a rádióhullámokat. A WhoFi a WiFi jeleknek ezt a finom változását, az úgynevezett csatornaállapot-információt (Channel State Information - CSI) használja fel egyfajta biometrikus ujjlenyomat létrehozására. A rendszer betanítás után több mint 95%-os pontossággal képes azonosítani egy adott személyt csupán a testének a WiFi jelekre gyakorolt hatása alapján, még akkor is, ha az illető egy másik szobában, falak mögött tartózkodik.
A technológia potenciális alkalmazási területei széleskörűek, a biztonsági szektortól kezdve az okosotthonokig. Használható lenne olyan helyeken, ahol a kamerák telepítése nem praktikus vagy adatvédelmi aggályokat vet fel, például repülőterek, bankok vagy akár idősotthonok megfigyelésére, ahol a lakók állapotát diszkrét módon követhetnék. Ugyanakkor a WhoFi komoly etikai és adatvédelmi kérdéseket vet fel. Mivel a működéséhez nincs szükség az érintett személyek együttműködésére vagy tudtára, és a már meglévő WiFi infrastruktúrát is képes felhasználni, lehetőséget teremthet a rejtett, beleegyezés nélküli megfigyelésre. Ez a képessége heves vitákat váltott ki a szakértők és a magánszféra védelmezői között.
Ezzel a megfigyelési technológiával szöges ellentétben áll a WhoFi név másik birtokosa, egy 2012-ben Oklahomában alapított szoftvercég. Ez a vállalat szintén a WiFi technológiára épít, de teljesen más céllal. Az ő platformjukat könyvtárak, múzeumok, parkok és egyéb közösségi terek használják a működésük optimalizálására. A rendszer a nyilvános WiFi hálózatra csatlakozó eszközöket anonim módon számlálja, és ezekből az adatokból készít statisztikákat a látogatók számáról, a tartózkodásuk időtartamáról és a térkihasználtságról. Nem végez biometrikus azonosítást, és nem követi az egyéneket. A célja, hogy segítse ezeket az intézményeket abban, hogy adatokkal tudják alátámasztani a közösségre gyakorolt hatásukat, hatékonyabban szervezzék programjaikat, és sikeresebben pályázzanak támogatásokra. Számos amerikai közkönyvtár és közösségi szervezet használja ezt a szolgáltatást a forrásaik jobb elosztása és a működésük igazolása érdekében.
Látható tehát, hogy a WhoFi kifejezés két, egymástól gyökeresen eltérő világot jelöl. Az egyik egy forradalmi, de egyben aggályos megfigyelési technológia, amely a WiFi jeleket biometrikus azonosításra használja, míg a másik egy közösségi tereknek szánt analitikai eszköz, amely anonim adatokkal segíti a hatékonyabb működést. A technológia fejlődésével egyre fontosabbá válik, hogy megértsük ezeket a különbségeket, és tudatosan kezeljük az új lehetőségekkel járó társadalmi és etikai kihívásokat.
