Megjelent a Linux kernel 6.16-os verziója. Bár a kiadási folyamat a fejlesztők szerint a lehető legjobb értelemben vett „eseménytelenséggel” zajlott le, a felszín alatt jelentős fejlesztések történtek, amelyek biztonsági, teljesítménybeli és rendszerkezelési szempontból is előrelépést jelentenek. Eközben a soron következő 6.17-es verzió fejlesztése a megszokottnál kissé zavarosabban indult – ennek hátterében olyan emberi tényezők állnak, amelyek ritkán kerülnek reflektorfénybe egy ilyen méretű nyílt forráskódú projekt esetében.
A Linux „atyja”, Linus Torvalds által bejelentett 6.16-os kernel egy stabil és kiforrott kiadás, amelynek utolsó fejlesztési hete csendesen, nagyobb fennakadások nélkül telt. Ez a zökkenőmentes zárás lehetővé tette, hogy a kiadás a szokásos menetrend szerint, nyolcadik kiadási jelölt (RC8) nélkül valósuljon meg. A disztribúciók – például az Arch Linux vagy az openSUSE Tumbleweed – hamarosan elérhetővé teszik a frissítést, míg más rendszerek, például a készülő Ubuntu 25.10, már a 6.17-es verziót fogják használni alapként. Ugyanakkor, mivel a kernel fejlesztése kumulatív jellegű, a 6.16-os verzió újdonságai végül minden felhasználóhoz el fognak jutni.
Fejlesztések a motorháztető alatt
A Linux 6.16 legnagyobb újításai a hálózatkezelés, a biztonság és a fájlrendszerek területét érintik. Kiemelkedő fejlesztés az OpenVPN DCO (Data Channel Offload) meghajtó bevezetése, amely az adatforgalom kezelésének magját a felhasználói térből a kernelbe helyezi át. Ez a lépés egy régóta fennálló teljesítménykorlátot old fel a VPN-kapcsolatok esetében.
Szintén teljesítménynövelő újítás a TCP protokoll „zero-copy” képessége, amely lehetővé teszi az adatok közvetlen továbbítását másolás nélkül – ez különösen a GPU-alapú hálózati adatküldésnél hoz gyorsulást.
Egy másik fontos technológiai ugrás az ötödik szintű lapozás általános támogatása, amely elméletileg akár 128 petabájt memória címzését is lehetővé teszi. Bár ez a kapacitás jelenleg túlmutat a mindennapi asztali felhasználás keretein, a nagy memóriaigényű területeken – például a mesterséges intelligencia vagy gépi tanulás során – kulcsszerepet játszhat a jövőben. Magyarázatként még annyit fűznék hozzá, hogy mivel a modern rendszerek hatalmas memóriacím-teret kezelnek (akár terabájtos nagyságrendben), a lapozási tábla is nagyon nagy lenne, ha minden címet egy szintű táblából kellene leképezni. Ezért a lapozási táblát többszintűre osztják fel — például:
-
2 szint: Régi, egyszerűbb rendszereknél
-
4 szint: Modern 64 bites rendszereknél
-
5 szint: Extra nagy memóriaigényű rendszerekhez (ez most itt az újdonság a kernelben)
Biztonsági fronton az Intel Trust Domain Extensions (TDX) támogatása emelkedik ki, amely hardveres szintű memóriatitkosítást tesz lehetővé a virtuális gépek számára. Ez a funkció képes elszigetelni a virtuális gépeket még egy esetlegesen kompromittált gazdarendszertől is. Emellett a hardveres titkosítási kulcsok biztonságosabb kezelése tovább nehezíti az illetéktelen hozzáféréseket.
A legtöbb felhasználó számára alapértelmezett Ext4 fájlrendszer jelentős – egyes esetekben akár 37%-os – teljesítményjavuláson esett át, köszönhetően a nagy fóliók támogatásának. Ez különösen nagyméretű fájlokkal végzett műveleteknél érezhető. Továbbá az XFS fájlrendszer immár támogatja az atomi írási műveleteket, ami fokozza az adatintegritást, míg a FUSE alrendszer megnövelt puffermérete az általános könyvtárműveletek sebességét növeli.
A hardvertámogatás terén is számos fejlesztés történt. Például a kernel már kompatibilis az Apple Magic Mouse 2 USB-C változatával, továbbá javult az ASUS ROG Ally kézikonzol alvó és ébredési funkciója is. A ThinkPad laptopok esetében mostantól gyorsbillentyű segítségével vezérelhető a kamera lencsevédője.
Külön figyelmet érdemel az USB-s audioeszközök kiszervezésének támogatása, amely lehetővé teszi a zenelejátszás folytatását akkor is, ha a rendszer többi része alvó módba kerül. Ez a funkció, amely több mint két év és harmincnál is több javítócsomag után készült el, jelentős energiamegtakarítást hozhat az akkumulátorral működő eszközök számára.
Kitekintés a 6.17-es kernelre
Miközben a 6.16-os verzió erős és stabil alapot biztosít, a fejlesztői közösség figyelme már a 6.17-es kernel felé fordult. Ennek fejlesztése azonban nem a megszokott kerékvágásban indult: Linus Torvalds előre jelezte, hogy augusztusban családi események – egy esküvő és egy születésnap – miatt gyakori utazásokra készül az Egyesült Államok és Finnország között.
Ez az időszak pont egybeesik a kéthetes beolvasztási ablakkal, amely alatt a kernel legfontosabb újításait integrálják. A helyzet kezelésére Torvalds azt a stratégiát választotta, hogy a munka oroszlánrészét már az első héten elvégzi, még az utazásai előtt. A legaktívabb fejlesztők erre reagálva már a fejlesztési ciklus hivatalos kezdete előtt több mint ötven beolvasztási kérelmet nyújtottak be.
Torvalds ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a rendkívüli időbeosztás nem jelent engedékenyebb határidőket – sőt, a késve érkező javaslatokkal szemben várhatóan még szigorúbb lesz, hogy elkerülje a további zavarokat.
Lehetséges, hogy a 6.17-es verzió első kiadási jelöltje (RC1) a szokásos kéthetes ütemezéshez képest néhány napos késéssel jelenik meg, ám Torvalds mindenkit megnyugtatott: nincs ok aggodalomra. Ez a helyzet jól példázza, hogy a világ működését irányító szoftverek fejlesztésében is hús-vér emberek vesznek részt, akiket időnként a mindennapi élet eseményei is befolyásolnak.
A Linux fejlesztési modelljének rugalmassága és a közösség szervezettsége azonban biztosítja, hogy a munka még ilyen körülmények között is gördülékenyen haladjon. A 6.16-os verzió egy erős, megbízható alapot jelent, míg a 6.17 már a láthatáron van, készen arra, hogy újabb mérföldkő legyen a kernel fejlődéstörténetében.