India hosszú ideje világviszonylatban is jelentős szereplő az informatikai szolgáltatásokban, így természetesnek vehetjük, hogy az utóbbi években a mesterséges intelligencia kutatások élvonalába is igyekszik bekerülni. A szakértők szerint a cégek többsége (a Deloitte felmérése szerint mintegy 80%-a) már az autonóm, „ügynök‑alapú” MI-rendszerek fejlesztésén dolgozik. Ezek az alkalmazások most olyan új kihívások elé állították az országot, amely az egész világon végigsöpörhet. A kereslet a speciális tudással rendelkező szakemberek iránt meredeken nő, miközben a jelenlegi kínálat nem elegendő a tervezett igények kielégítésére.
Az agentikus (ügynök‑alapú) MI olyan speciális mesterséges intelligencia, amely képes önálló döntéseket hozni és cselekedni emberi felügyelet nélkül. Másképp fogalmazva az ilyen autonóm ügynökök meghatározott célok elérésére lettek tervezve, és saját környezetükben önállóan végrehajthatnak különböző feladatokat. Gyakorlati példa erre egy olyan rendszer, amely emberi beavatkozás nélkül képes komplex üzleti problémákat megoldani, adatokat elemezni és javaslatokat tenni – tehát nem egyszerű chatbot vagy szabály alapú automatizmus, hanem intelligens, adaptív szoftverügynök. Az ilyen fejlett rendszerek iránt, részben a hatékonyság növelése érdekében, egyre nagyobb igény mutatkozik, és épp ezért világszerte, így Indiában is rohamosan terjednek.
A folyamatnak azonban komoly gátja a szakemberkínálat szűkössége. Egy friss elemzés szerint jelenleg körülbelül százezer főből áll az indiai agentikus MI‑szakemberek létszáma, holott az igény 2026-ra várhatóan megközelíti a kétszázezer főt. Ennek oka többek közt az, hogy az ország teljes MI-szakemberállományának (mintegy 650 ezer fő) csak 10–15%-a rendelkezik a fejlett agentikus rendszerekhez szükséges speciális szaktudással. A növekvő kereslet részben az ipar általános átállásából fakad: a cégek egyszerű automatizáció helyett egyre inkább autonóm MI-ügynököket telepítenek, ezért speciálisan képzett mérnököket és tervezőket igényelnek. Mindezt erősíti a befektetések megugrása számos szektorban.
A szakképzett munkaerő hiány hatására a bérek is meredeken emelkedtek. Például a 2–5 év tapasztalattal rendelkező agentikus MI-fejlesztők átlagosan éves 2,5 millió rúpia (kb. 27 ezer euró) körüli fizetést keresnek (ez jelentősen magasabb a hagyományos fejlesztői fizetéseknél), míg a középszintű vezetői szerepkörökben 8–20 millió rúpia körüli fizetési sáv sem ritka. A tapasztalatok szerint az architektúrák tervezése (AI-architekt és mérnökök) terén van ma a legnagyobb hiány; az elemzők, rendszermérnökök és fejlesztők többsége jelenleg általános AI/ML feladatokkal foglalkozik, ezért a szakosodott „agentikus” szaktudás még relatíve ritka. Ez a hiány több kutatás szerint akadályozza a teljes technológiai fejlődést: például egy Bain-jelentés szerint 2027-re akár egymillió fős különbség lehet a kereslet és a kínálat között, és a válaszadók 44%-a jelölte a belső szakértelem hiányát fő akadálynak a generatív MI bevezetésében.
A szakemberhiány ugyanakkor egy ígéretes piac és jelentős gazdasági hatások közepette bontakozik ki. Az iparági előrejelzések szerint az agentikus MI-t használó megoldások piaca 2024 és 2030 között 5,1 milliárd dollárról 47,1 milliárd dollárra nőhet. Kiemelten nagy növekedési lehetőséget mutat a technológia az önvezető járművek, az intelligens gyártás és az egészségügy területén, ahol az önállóan működő MI-rendszerek új üzleti és fejlesztési irányokat nyithatnak. Hosszabb távon, ha a megfelelő tudás rendelkezésre áll, az új alkalmazások – például intelligens ügyfélszolgálati rendszerek – csökkenthetik a sorban állás idejét és javíthatják a szolgáltatási hatékonyságot, ami közvetve növelheti a gazdaság termelékenységét és az állampolgárok elégedettségét. Egy friss felmérés például azt mutatja, hogy az indiai fogyasztók 80%-a jelenleg már AI-alapú eszközöket használ panaszkezelésben vagy önsegítő rendszerekben, ugyanakkor évente milliárdnyi órát töltenek várakozással a hagyományos ügyfélszolgálatokon. Ezen a területen az agentikus MI bevezetése 30%-kal rövidítheti a várakozási időket és jobban hasznosíthatja az emberi munkaerőt, amivel a cégek elkerülhetik az ügyfélvesztést és javíthatják hatékonyságukat.
Mindazonáltal rövid távon a jelenlegi emberhiány lassíthatja az innovációt és szűk keresztmetszetet okozhat: több kutatás szerint pont a képzett munkaerő hiánya okozza, hogy a vállalatok jelentős hányada nem mer lépni az új generatív és autonóm MI-megoldások felé. Ezzel szemben, ha sikerül a hiányt pótolni, az a gazdaságnak is óriási előnyt jelenthet: számos elemzés szerint akár többmilliós nagyságrendű új munkahely létrejöttére és ugrásszerű növekedésre számíthat az indiai tech-szektor az elkövetkező években.
A szakemberhiány orvoslására több irányból is indultak kísérletek. A kormány és iparági szervezetek például bővítik az oktatási programokat: az „IndiaAI FutureSkills” kezdeményezés keretében egyetemi szinten vezették be az MI- és gépi tanulási ismeretek oktatását, és támogatják a PhD-fokozatot szerző hallgatókat. Ezt egészítik ki magánvállalati képzések és szakmai gyakorlatok: egyre több cég indítja el belső továbbképzéseit az MI-területen, illetve ösztönzik az egyetemek és a vállalatok közötti együttműködést. Emellett ösztönzőket kínálnak az MI-kutatás területén: támogatnak inkubátorokat, kutatóközpontokat, a nemzetközi szakemberek Indiába csábításához pedig versenyképes fizetést és távoli munkalehetőségeket (home-office) ajánlanak. Iparági példák is mutatják az igyekezetet: például a SAS multinacionális cég indiai R&D-központjában egyetemi partnerhálózattal toboroznak pályakezdőket, és végigkövetik karrierjüket, emellett erőteljesen invesztálnak a dolgozók képzésébe és minősítésekbe. Így sikerült itt 3,2%-ra leszorítani a fluktuációt – míg az IT-szektorban egyébként 20% körüli az átlagos elvándorlás.
Összességében India előtt álló kihívás kettős: egyszerre kell felkészülnie a gyors technológiai fejlődésre és megtalálnia az eszközöket a szakemberhiány kezelésére. A szakértők szerint a kulcs a képzés és újratanulás ösztönzése, valamint a nemzetközi együttműködések erősítése. Ezek sikeres megvalósítása esetén India megőrizheti versenyelőnyét a globális tech-piacon, és kiaknázhatja az agentikus MI-ban rejlő gazdasági lehetőségeket. India problémája azonban nem egyedülálló, hasonló fejleményekre számíthatunk más országokban is, így a jelenleg programozással foglalkozók számára ez kijelölheti az utat amelyen haladni érdemes.
