Az elmúlt években egyre többször kerültek reflektorfénybe az apró, mégis létfontosságú mikrochipek, amelyek szinte minden modern technológiai eszköz működésének alapját képezik. Az ellátási láncok bizonytalanságai, a geopolitikai feszültségek és a digitalizációs verseny arra késztették az Európai Uniót, hogy saját lábra álljon ezen a stratégiai területen. Ebben a törekvésben Spanyolország ambiciózus szerepre tör: nem csupán részesedni szeretne a növekvő európai chipiparból, hanem akár annak élére is állna. De reális-e ez az elképzelés? Vagy a realitás inkább azt mutatja, hogy Spanyolország szerepe korlátozott marad?
Az ambíciók mögött meghúzódó valóság
Spanyolország nem titkoltan az Európai Unió új chipközpontjává kíván válni. E cél elérése érdekében a spanyol kormány elindította a PERTE Chip programot, amely több mint 12 milliárd eurós kerettel kívánja vonzani a befektetéseket a félvezetőipar teljes értékláncára – a tervezéstől egészen a gyártásig. Ez az összeg még európai viszonylatban is jelentős, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az EU Chips Act teljes kerete 43 milliárd euróra rúg. A kérdés azonban nem csak az, mennyi pénz áll rendelkezésre, hanem az is, mire képes egy ország intézményi és ipari háttere ezt az összeget valóban hatékonyan felhasználni.
A közelmúlt eseményei árnyalt képet rajzolnak. Az amerikai Broadcom például visszavonta egy 1 milliárd dolláros spanyolországi gyár tervét, amely eredetileg az egyetlen európai nagyléptékű chipcsomagoló üzem lett volna. A projekt lemondása érzékeny veszteség, mivel nemcsak jelentős munkahelyeket ígért (mintegy 500-at), hanem technológiai kompetenciát is, amely másutt hiánycikk Európában.
A projekt bukása mögött politikai és geopolitikai tényezők húzódnak meg. A tárgyalások a spanyol kormány és Broadcom között hónapokon át elhúzódtak, miközben nem sikerült megállapodni a beruházás helyszínéről és feltételeiről. Ezzel szemben más európai országok – mint Németország vagy Franciaország – már konkrét, épülőfélben lévő gyárakat tudnak felmutatni, köszönhetően célzottabb, gyorsabban reagáló iparpolitikájuknak.
Tervezésben előrelépés, gyártásban várakozás
Bár a nagyléptékű gyártási beruházások eddig elmaradtak, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Spanyolország bizonyos területeken komoly előrelépéseket tett. Az Intel és a barcelonai szuperszámítástechnikai központ (BSC) közös, 400 millió eurós kutató-fejlesztő laboratóriuma a chipek tervezésében és új architektúrák (pl. RISC-V) fejlesztésében világviszonylatban is figyelemre méltó lépés. A projekt célja nem más, mint zettaskálás (azaz az exaszintet ezerszeresen meghaladó) számítástechnikai rendszerek tervezése – olyan infrastruktúráé, amely alapvető lesz mesterséges intelligencia, önvezető járművek vagy tudományos szimulációk terén.
Emellett az Egyesült Királyságból származó ChipFlow cég is Spanyolország mellett döntött új központjának helyszíneként. A vállalat nem gyártással, hanem szintén chiptervezéssel és elektronikai tervezőeszközök (EDA) fejlesztésével foglalkozik, és egyértelműen azt az üzenetet közvetíti: Spanyolország vonzó helyszín lehet a kutatás-fejlesztéshez, különösen az EU-s támogatások és a magasan képzett mérnöki munkaerő révén.
Ez a tendencia – azaz a kutatás-fejlesztési tevékenységek és vállalatok koncentrálódása – fontos, de még nem elegendő ahhoz, hogy egy ország félvezető-nagyhatalommá váljon. A félvezetőipar legsúlyosabb stratégiai szegmense ugyanis a gyártás, különösen az úgynevezett front-end gyártás, azaz a chip wafer-ek előállítása. Ezen a téren Spanyolország egyelőre alig mutat aktivitást.
A nemzetközi összehasonlítás helyre teszi a képet
Európán belül jelenleg Németország tekinthető a félvezetőgyártás központjának. Több mint 48 milliárd euró értékben zajlanak beruházások – köztük a TSMC, Infineon és Intel gyárai –, elsősorban Drezda környékén, az úgynevezett „Szilícium Szászországban”. Itt nemcsak tervezés, hanem tömeggyártás is zajlik, és a jövőbeni kapacitások tovább bővülnek.
Franciaországban és Írországban szintén zajlanak jelentősebb gyártási beruházások, Spanyolország viszont inkább a tervezési szegmensben próbál pozíciót építeni. Ez önmagában nem negatívum, hiszen a design és az új architektúrák fejlesztése nélkül nem létezhet hatékony gyártás sem. Ugyanakkor, ha a cél valóban az, hogy Spanyolország európai vagy globális szinten meghatározó szereplővé váljon, akkor elkerülhetetlenné válik a gyártási kapacitások bővítése is.
A spanyol chipipar növekedése – noha gyors – jelenleg még alacsony bázisról indul. A piaci előrejelzések szerint az ágazat bevétele 2023-ban még csupán 56 millió euró volt, amely 2028-ra 140 millióra nőhet. Ez mindenképp figyelemreméltó dinamikát jelez, ám európai összevetésben továbbra is szerény volumenről beszélhetünk.
Lehetőségek és kockázatok a jövőben
A jelenlegi helyzet alapján Spanyolország valószínűleg nem válik rövid távon sem Európa, sem a világ chipgyártásának központjává. Az ország ugyanakkor jól pozícionálhatja magát a kutatás és tervezés szegmensében, különösen, ha sikerül az adminisztratív folyamatokat egyszerűsíteni, és vonzóbbá tenni a működési környezetet a gyártócégek számára is.
A Broadcom esete intő jel: még a legnagyobb tőkével rendelkező szereplők sem biztosak abban, hogy érdemes hosszú távú gyártási beruházást végrehajtani az országban. Ha Spanyolország nem tudja orvosolni a politikai koordináció és engedélyezési folyamatok hiányosságait, más országok – például Németország, Franciaország vagy akár Lengyelország – könnyen elhappolhatják a következő nagy projektet.
Ugyanakkor a világszintű chipkereslet folyamatosan nő, és a globális gyártási lánc diverzifikálása továbbra is napirenden van. Ebben a kontextusban Spanyolország számára adott a lehetőség: ha következetesen, stratégia mentén építi ki ökoszisztémáját, még beléphet a gyártásban is komolyabb szereplőként.
Záró gondolat
Spanyolország ambíciói kétségtelenül komolyak, és a PERTE Chip programban rejlő lehetőségek valóban alkalmasak arra, hogy az országot felzárkóztassák a félvezetőipar fontosabb szereplőihez – legalábbis a kutatás és fejlesztés szintjén. Azonban ahhoz, hogy az ország ne csak célállomás legyen a chiptervezők számára, hanem valódi gyártási központtá is váljon, jelentős intézményi és strukturális változásokra lesz szükség.
A jövő kulcsa a következetességben és a rugalmasságban rejlik – nem feltétlenül a legnagyobb ígéretekben, hanem azok csendes, hatékony megvalósításában.
