Egy nemzetközi kutatócsoport forradalmi módon, mesterséges intelligencia segítségével vizsgálta a héber Biblia legkorábbi könyveit. A kutatók, köztük Shira Faigenbaum-Golovin, a Duke Egyetem matematikus professzora, statisztikai modellezést és nyelvi elemzést alkalmaztak, amelynek segítségével meglepő felfedezésre jutottak.
A kutatócsoport az MI-alapú modellt arra használta, hogy a szövegekben található apró szókincs- és szóhasználatbeli különbségeket elemezze. Ennek köszönhetően három különböző írói stílust azonosítottak a héber Biblia első kilenc könyvében, az úgynevezett Enneateuchban. Az MI ezután képes volt megállapítani más fejezetek esetében is, hogy melyik írói stílushoz tartoznak a leginkább, és ami a legérdekesebb, azt is megmagyarázta, hogyan jutott erre a következtetésre.
Faigenbaum-Golovin korábban kerámia töredékeken talált feliratok szerzőségét vizsgálta matematikai eszközökkel, és rájött, hogy ezek a módszerek az Ószövetség szövegeinek keltezésében is segíthetnek. Ez vezetett a jelenlegi, multidiszciplináris csapat megalakulásához, amely régészekből, bibliai tudósokból, fizikusokból, matematikusokból és számítógép-tudósokból állt.
A csapat az MI-modellt a Biblia első öt könyvére (Pentateuch), az úgynevezett Deuteronomisztikus Történelemre (Józsuétól a Királyok könyvéig), és a Tóra papi írásaira alkalmazta. Az eredmények megerősítették a bibliai tudósok körében már elfogadott nézetet, miszerint a Deuteronomium és a történelmi könyvek hasonlóbbak egymáshoz, mint a papi szövegekhez.
Thomas Römer, a kutatócsoport tagja szerint az egyes szerzőcsoportoknak eltérő stílusuk volt, még olyan egyszerű és gyakori szavak használatában is, mint a „nem”, „melyik” vagy „király”. A módszerük pontosan azonosította ezeket a különbségeket.
A modell teszteléséhez a Biblia első kilenc könyvéből 50 olyan fejezetet választottak ki, amelyeket a bibliai tudósok már korábban besoroltak az egyik írói stílusba. Az MI összehasonlította ezeket a fejezeteket, és kvantitatív képletet adott meg az egyes fejezetek besorolására.
A tanulmány második részében az MI-modellt olyan bibliai fejezetekre alkalmazták, amelyek szerzősége vitatottabb volt. A modell ezeket a fejezeteket is sikeresen hozzárendelte a legvalószínűbb szerzői csoporthoz, sőt, meg is magyarázta a döntéseit. Alon Kipnis kiemelte, hogy a módszer egyik fő előnye, hogy meg tudja magyarázni az elemzés eredményeit, vagyis meg tudja mondani, mely szavak vagy kifejezések vezettek egy adott fejezet egy bizonyos írásmódhoz való hozzárendeléséhez.
Mivel a bibliai szöveget sokszor szerkesztették és átdolgozták, a kutatók számára nagy kihívást jelentett olyan szakaszok megtalálása, amelyek megőrizték eredeti megfogalmazásukat és nyelvezetüket. A talált szövegek gyakran nagyon rövidek voltak, ami a hagyományos statisztikai módszereket és gépi tanulást alkalmatlanná tette. Ezért egyedi megközelítést kellett kidolgozniuk, amely képes kezelni a korlátozott adatmennyiséget. Ennek érdekében ahelyett, hogy sok betanítási adatot igénylő gépi tanulást alkalmaztak volna, egy egyszerűbb, közvetlenebb módszert használtak: mondatmintázatokat és szavak, vagy szógyökök gyakoriságát hasonlították össze a különböző szövegekben.
Meglepő felfedezés volt, hogy a Sámuel könyveiben szereplő frigyláda-történet két szakasza, bár ugyanazt a témát tárgyalja, az 1 Sámuel szövege nem illeszkedik a három azonosított írói stílus egyikéhez sem, míg a 2 Sámuel fejezete a Deuteronomisztikus Történelemmel mutat rokonságot.
A kutatók szerint ez a technika más történelmi dokumentumok elemzésére is használható, például annak megállapítására, hogy egy dokumentum eredeti-e vagy hamisítvány. Faigenbaum-Golovin és csapata már vizsgálja, hogy ugyanezt a módszert más ősi szövegekre, például a Holt-tengeri tekercsekre is alkalmazhassák.
Ez a tanulmány új paradigmát vezet be az ősi szövegek elemzésébe, és kiemeli a tudomány és a humán tudományok közötti együttműködés fontosságát.
